Ma láttam egy filmet. A Csajok bosszúját, aminek az eredeti angol címe sztem sokkal találóbb. The other woman, vagyis a másik nő. Direkt csak utólag olvastam bele a neten néhány kritikába, ugyanis nem a magukat mindenhatónak érző sznob kritikusok véleményére szoktam adni, hanem inkább a saját magaméra, ami persze nem mindig tükrözi a nézők többségének a véleményét. Igen, bugyuta vígjáték. De igen, valamiért én a bugyuta vígjátékokban is sokszor találok mondanivalót, olyasmit, amin igenis érdemes elgondolkodni.
Lehet csak én vagyok annyira szerencsétlen, hogy velem is megesett, dőltem már be szoknyapecérnek. Az ilyeneknek általában nagyon meggyőző a dumájuk, miért is ne, hisz óriási “szakmai” gyakorlattal rendelkeznek, csípőből tudnak hazudni, és tudják azt is, mi az, amivel még a legszkeptikusabb delikvenst is előbb-utóbb le lehet venni a lábáról. S hogy miért? Mert még ha a megérzéseink azt is diktálják, hogy valami nem stimmel, a pasi túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, a lelkünk mélyén szeretnénk hinni abban, hogy csodák igenis léteznek, s nagy ritkán ilyesmi velünk is megtörténhet. Meg ugyebár az se jó, ha folyamatos kételyeink miatt már nem bízunk meg senkiben sem, hisz ezzel meg is fosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy egyszer valaha megtaláljuk az igazit.
OK, belevágtunk, s egy idő után kiderül, hogy a megérzésünk sajnos nem csalt, álmaink pasija nem csak nekünk csapja kitartóan a szelet, hanem másnak, még rosszabb esetben másoknak is. Azt hiszem a természetes érzés ebben az esetben, hogy a másik nőre utálkozunk, benne látjuk minden problémánk okát. Ilyen szempontból persze elég utópisztikusnak tűnik a filmben felvázolt történet, ugyanakkor engem mégis elgondolkodtatott. Egy “kapcsolathoz”, legyen az akár komoly, akár csak szexuális, mindig (legalább) két ember kell. Ilyenkor általában mi nők nem gondolunk bele abba, hogy igen, a másik nő lehet ugyanolyan áldozat, mint mi, akinek ugyanúgy hazudtak, akit ugyanúgy kihasználtak, hülyére vettek és átvágtak.
Mi a megoldás? Hát igen… A filmben felvázolt közös bosszút elég nehéz véghezvinni, mivel ennek alapfeltétele, hogy a megcsalt nők együttérzéssel viseltessenek egymás iránt, és ugyanúgy hajtsa mindegyiküket a bosszúvágy. A valóságban azonban, lássuk be, ennek elég kicsi az esélye. A rivalizálás, hogy majd én megmutatom, hogy mégis az enyém lesz és engem szeret, sokkal valószínűbb. Talán a legjobb dolog, amit ilyenkor tehetünk, hogy tudatosítjuk magunkban, milyen is a kiszemelt férfi valójában, s végiggondoljuk, mennyire éreznénk magunkat biztonságban egy olyasvalaki mellett, aki már egyszer bizonyította, érdemtelen a szeretetünkre. Persze minden eset más és más, de az eldöntendő kérdés itt az, bármennyire is fáj, meddig tudnánk boldogok lenni egy ilyen megbízhatatlan illető mellett. Hiába ígéri, hogy megváltozik, nem fog. Egyrészt, amikor mondja, nem is biztos, hogy komolyan gondolja. S ha még egy pillanatra komolyan is gondolná, azt hiszem, azt már mindannyian tudjuk, hogy egy ember csak akkor változik, ha erre erős belső késztetést érez, ha neki nem tetszik valami a saját viselkedésében. Még így is csak nehezen… Akinek viszont az évek során életmódjává vált az újabb és újabb skalpok gyűjtése, az aligha fog hosszú távon lemondani e szenvedélyéről. A kérdés az, hogy mi együtt tudunk-e ezzel élni vagy sem. Ha nem, akkor bármennyire is fáj, le kell mondanunk róla. A saját érdekünkben. Hogy ne okozhasson nekünk több fájdalmat. Hisz ha egyszer megszabadulunk tőle, az csak egyszer fáj nagyon. Ha viszont folytatjuk, akkor nagy valószínűséggel időről időre újra és újra csalódnunk kell. Belekerülünk egy ördögi spirálba, amely során egyre inkább csökken az önbecsülésünk és nő a bűntudatunk, hisz nem akarjuk elhinni, hogy újra és újra hagytuk magunkat belekergetni az önámításba. Ami pedig a bosszúvágyat illeti? Ha van rá lehetőség, miért ne vághatnánk vissza, hisz bárki bármit is mond, igenis, ha valaki valami rosszat tett velünk, jó érzés kiegyenlíteni a számlát. Persze ha nincs rá lehetőség, akkor se csüggedjünk, hanem inkább reménykedjünk abban, hogy az élet során mindenki előbb-utóbb valamilyen formában megkapja majd méltó büntetését vagy jutalmát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: