Május 1-je, a munka ünnepe. Már akinek van munkája. A mai világban ugyanis sokan mit meg nem adnának azért, hogy egy hozzájuk méltó lehetőséget kapjanak, de nem kapnak. Csak küldözgeted az önéletrajzodat jobbra-balra, a legtöbb helyről válaszra sem méltatnak, vagy olyan szuper ajánlatokat kapsz, amiken tulajdonképpen egy pillanatig sem érdemes elgondolkodnod. Van, ahol nagy kegyesen megengedik, hogy akár hónapokon keresztül “bizonyítsál”, s ha hajlandó vagy kitartóan gürizni éjjel-nappal, akkor talán majd egyszer, de csak talán – ha éppen nem kell az aktuális helyed valami retyerutyának – igazi állást is kaphatsz. Ha már valahonnan visszahívnak, szkeptikus vagy, elgondolkodsz, vajon kire mit kell majd tukmálnod a gondosan levezetett, rendkívül jól csengő jutalék reményében. Néha már úgy érzed, feladod. Néha azt gondolod, inkább kimész külföldre mosogatni, még mindig jobban jársz. Aztán meg eszedbe jut, hogy nem, nem ezért szereztél diplomát, nem ezért tanultál nyelveket, egyszer majd csak rád mosolyog a szerencse. Egyszer biztos… Csak győzd kivárni… Vagy inkább ne várjál??? Hiszen már annyi mindenkitől hallottad, hogy a mai internetes világban korlátlan lehetősége van az embernek a kibontakozásra, az önmegvalósításra. Persze ez sem annyira egyszerű dolog, mint amilyennek hangzik, hisz itt nincsenek konkrét feladatok, nincsenek elvárások, amiknek meg kellene felelned. A határokat kizárólag te szabod saját magadnak. Talán éppen ezért nem meglepő, ha ilyenkor rendesen elbizonytalanodsz. Vajon tudok én olyat, amire bárki is kíváncsi? Nincs könnyű dolgom, hisz nem vagyok celeb, így nyilván nem tudok több millió kattintást produkálni egy rosszul sikerült sminkkel vagy bugyivásárlással. Persze nem is ez a cél. Egyelőre csak az, hogy megosszam és megvitassam a gondolataimat másokkal.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: